Rousseau nézetei a nevelésről

10. Rousseau nézetei a nevelésről

Rousseau természetelvű pedagógiája

o   A XVIII. századot joggal nevezték a „pedagógia századának”

o   A felvilágosodás hívei mélyen hittek abban, hogy az ifjúság megújult szellemű, racionális nevelése a szebb jövendő garanciája.

o   Közéjük tartozott Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) is, aki neveléssel-oktatással kapcsolatos fordulópontot jelentettek a pedagógiában.

Élete

o   1712-ben született a protestáns Genfben egy puritán szemléletű órásmester fiaként. Édesanyja születése után egy héttel meghalt.

o   A fiatal fiú nem járt elemi iskolába, ennek ellenére már tízéves korára nagy műveltségre tett szert. Édesapjával kedvelt szórakozásuk az olvasás volt.

o   Hamarosan elhagyta szülővárosát és kalandokkal teli vándorlásba kezdett.

o   Egyik pártfogója lehetővé tette számára, hogy tanuljon: természettudományokkal, zenével foglalkozott

o   Magánnevelőnek szegődött - nem sok sikert aratott, ezért zenei tanulmányokra vetette magát

o   Párizsba ment, új kottaírási rendszeréről előadást tartott az Akadémián - neve ismertté vált, filozófusokkal barátkozott

o   Az 1760-as években született három nagy műve: az Új Haloise, a Társadalmi szerződés és az Emil avagy a nevelésről című nevelési regénye

o   Heves ellenérzéseket váltott ki a korabeli egyházi körökből: a „természetes vallással” foglalkozó rész miatt a párizsi hercegérsek pásztorlevelet adott ki a könyv ellen. – menekülés + könyvét, az Emilt pedig nyilvánosan elégették az igazságügyi palota udvarán

o   A bujdosás esztendei kezdődtek - Svájc, Anglia

o   Franciaországba visszatérve előbb előkelő barátainak vidéki kastélyában élt, majd Párizsba költözött

o   kottamásolásból tartotta fenn magát

A gyermek felfedezése

o   Rousseau volt az, aki a legkifejezőbben, leghatározottabban fogalmazta meg az elfogadó, humanisztikus gyermekszemlélet és nevelés elveit, azaz a gyermek jónak születik, de romlottá teszi a társadalmi közeg, amiben él

o   Képzelt regényhősének nevelésére a könyv lapjain maga Rousseau vállalkozik, magára öltve a magánnevelő szerepét. Legfőbb célja, hogy Emilt boldognak lássa.

o   Pedagógiájának célja az evilági boldogulás, etikája egyfajta eudaimonizmus (boldogságetika)

o   Rousseau neveltje gyermekként is boldog, hiszen nevelője nem kényszeríti felnőttes megnyilvánulásokra. Rousseau tehát mindenekelőtt embert kíván faragni Emilből.

o   Emil szintén előkelő, gazdag ifjú, mégis általában az emberhez, „az emberi szívhez alkalmazkodó” nevelésben részesül. Locke tanaitól más vonatkozásban is elhatárolja magát

o   Rousseau nem hisz az ész mindenhatóságában

A módszerek

o   Rousseau újítása a „pedagógiai alaphelyzet” megfordítása.

o   a pedagógia a gyermek köré rendelődött

o   Ez a hangsúlyáttevődés sajátosan új nevelési módszereket eredményezett.

o   Rousseau Emilre elsősorban az érzelmein, a képzeletén keresztül akar hatni, nem pedig a racionális érvek útján. A nevelő legfontosabb feladata nem az, hogy növendéke fejét „teletöltse tudománnyal”. Ügyelnie kell arra, hogy a gyermek spontán fejlődése zavartalan legyen.

o   A gyermeket „fallal” kell körülbástyázni, amely megóvja a társadalom káros hatásaitól. Ezt a nevelést nevezi Rousseau negatív nevelésnek: Olyan nevelés ez, amely nem ad erényeket, de megóv a bűnöktől, nem tanít meg az igazságra, de megóv a tévedéstől.

o   Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a „negatív nevelés” passzív. Nagyon is aktív tevékenység ez: a gyermekre fejlesztő hatást gyakorló nevelési körülmények megteremtése. Olyan helyzeteket, szituációkat kell teremtenie, amelyek segítségével a növendék életre szóló tapasztalatokat szerezhet. Így válik tanítójává a könyvek helyett maga az élet; a végtelen gazdagságú természet

o   város ßà vidék, falu

A nevelés tartalma és az életkori szakaszok

A gyermeki fejlődés szakaszait öt periódusra osztja. Ezeknek egy-egy „könyv” (azaz fejezet) felel meg pedagógiai regényében az „Emil”-ben.

a)      Első könyv: születéstől a beszédig (körülbelül kétéves korig) - testi nevelés

°         Ez a kisgyermek kora, a gyermek kiszolgáltatott lény

°         Rousseau szabadságot követel a gyermekeknek, és ebbe az is beletartozik, hogy az édesanyák természetes módon saját maguk táplálják, gondozzák kisgyermekeiket.

°         Rousseau az édesanyák lelkére köti, hogy vállalják magukra újszülöttük táplálását, gondozását. Az apáktól pedig elvárja, hogy maguk neveljék gyermeküket. Ennek ellenére néhány lap múlva kompromisszumot köt: ha az anya nem elég egészséges, megengedhetőnek tartja a dajka alkalmazását.

°         A dajka lehetőleg falun élő asszony legyen, aki kis gondozottját a természet éltető közelségében szabadon neveli.

°         Rousseau pedagógiája gyermekközpontú, ennek ellenére határozottan elutasítja a dédelgető, kényeztető nevelést.

b)      Második könyv: kétéves kortól tizenkét éves korig - az érzékszervek nevelése

°         A gyermek nevelését magánnevelőre bízza. Erre a beszéd kialakulásától fogva lesz szükség. Eszménye az olyan házitanító, aki egész életében csupán egy gyermek nevelését vállalja.

°         Az előző életszakasz legfontosabb nevelési feladata a test gondozása volt

°         Rousseau a jövendő felnőttet látja a kisgyermekben. Tiszteletben tartja a gyermekkort. A gyermek fokozatosan kapcsolatot teremt önmaga és a külvilág dolgai között. Gondolkodása az érzékeléssel kezdődik, lassan eljut az értelemnek arra a fokára, melyet Rousseau „érzékelő értelemnek” nevez.

°         Rendszeres testgyakorlást ajánl: a szabadban tett séták jó alkalmat szolgálhatnak a nevelővel folytatott beszélgetésekre.

°         Az erkölcsi nevelést szolgáló tapasztalatoknak ebben a periódusban a konkrétum szintjén kell maradniuk.

°         Ha büntetni kell, legyen a büntetés maga a tett természetes következménye

c)      Harmadik könyv: tizenkét éves kortól tizenöt éves korig - az értelmi nevelés

°         Ezt az időszakot nevezi Rousseau az „értelem békés korszaka”-nak.

°         Most már tudja, mi a különbség a játék és a munka között. Mégsem gyötrelem számára a tanulás, hiszen felébredt benne az elemi erejű tanulási vágy.

°         Emil tudását most sem a könyvekből meríti. Nevelője segítségével fedezze fel ő maga a természetet, a tudományokat.

°         Rousseau a fizikai munkának is pedagógiai jelentőséget tulajdonít.

d)      Negyedik könyv: tizenöt esztendős kortól a házasságkötésig - az erkölcsi nevelés

°         Ez az időszak Rousseau felfogása szerint az ember „második születésének” korszaka, ettől kezdve válik etikailag formálható lénnyé.

°         Eddig csak létezett, most már él. Vágyódik az emberek után, keresi a társaságot. Ettől kezdve szűknek bizonyulnak a falusi élet keretei: vissza kell térnie a városba.

°         Nevelőjét azonban továbbra sem nélkülözheti. Ő lesz az, aki felébreszti benne az együttérzés képességét.

°         Az erkölcsi neveléshez a konkrét tapasztalatokon túl a történelmet is segítségül hívja Rousseau. A nagy történelmi személyiségek életútjának megismerése mindenképp hasznos.

°         A szív nevelésével szorosan összefügg a vallásos nevelés. Rousseau deizmusa, „természetes vallása” nem a korabeli egyházak papjainak a vallása. Tagadja a dogmákat, elveti a kanonizált szertartásokat.

°         Rousseau a szexuális nevelést is fontosnak tartja. Az ösztönök kordában tartásához fizikai munkát, szabadban végzett sok mozgást, játékot javasol

e)      Ötödik könyv: Sophie nevelése.

°         Emil nem egymaga, hanem élete párjával, Sophie-val együtt tér vissza a városba, a társadalomba. Az ötödik könyv az ő neveléséről szól.

°         A férfi és a nő Rousseau szerint két hasonló teremtmény gyökeresen eltérő formában megalkotva. Míg a férfi lelkialkatát az aktivitás és erő, a nőét a passzivitás és gyengeség jellemzi

°         Emil leendő feleségének, Sophie-nak a nevelése is ennek megfelelően történik

°         Legfőbb célja a házias erények elsajátíttatása, a kecses modor és a mély érzelmek kibontakozása. Férjével együtt ideális harmóniát alkot. Emil Sophie oldalán véli megtalálni a boldogságot.

°         Rousseau gondolatainak hatása több síkon érvényesült. 1762-től kezdve egymás után jelentek meg a nevelésről szóló írások, melyek az Emilben közzétett gondolatok mellett vagy ellen foglaltak állást.