Herbart pedagógiája a nevelési - oktatási folyamat tervezéséről

14. Herbart pedagógiája a nevelési - oktatási folyamat tervezéséről

(1776-1841)

Herbart lélektani alapozású pedagógiája

o   Johann Friedrich Herbart a XIX. század első felében dolgozta ki pedagógiai elméletét

o   elementáris erejű hatás, de csak alkotója halála után, a század második felében kezdett kibontakozni.

o   Herbart előkelő családból származott: édesapja jogtanácsos volt Oldenburgban

o   A felvilágosodás gondolatai már középiskolás korában megérintették

o   A gimnázium után a jénai egyetemen tanult jogot, filozófiát, természettudományos tárgyakat is hallgatott. Itt ismerkedett meg Fichte tanaival, akit mesterének tekintett, de filozófiáját nem tette kritika nélkül magáévá.

o   Tanulmányai befejezése után három évig Bernben magántanítóskodott: ez idő alatt bontakoztak ki pedagógiai rendszerének körvonalai

o   Pestalozzit is meglátogatta Burgdorfban

o   A göttingeni egyetemen szerzett doktorátust, majd ugyanitt magántanárként oktatott

o   Itt jelent meg 1806-ban első nagyjelentőségű pedagógiai tanulmánya, az „Általános Pedagógia”

o   1809-ben kinevezték a königsbergi egyetemre a filozófia és pedagógia professzorának

o   gyakorlóiskola munkáját is irányította     

o   Ebben az intézetben magántanárok és leendő gimnáziumi pedagógusok felkészítésével foglalkozott

o   Majd visszatért Göttingenbe: 1835. „Pedagógiai előadások vázlata”

A filozófiai-erkölcstani háttér

o   Kortársai szerint ő maga volt a „kategórikus imperatívusz” megszemélyesítője. A világi élvezetek csábításának nem engedett. A művészetek közül csak a zenének hódolt: társaságban szívesen zongorázott.

o   Ez a szigorú életvezetés tükröződik neveléssel kapcsolatos felfogásán is.

o   A pedagógiának szilárd filozófiai alapvetést adott, és neveléstani gondolatait egy összefüggő, koherens rendszer keretei között fejtette ki

o   A filozófia feladatát a német tudós abban látta, hogy a fogalmakat tisztázza és megmunkálja. Három részre bontható: logikára (alaki szempontból vizsgálja a fogalmakat), metafizikára (átalakítja, kiegészíti őket) és esztétikára (értékelést fűz hozzájuk)

o   Az erkölcsi ítélet lényegét tekintve azonos a (szorosan vett) esztétikai ítélettel. Az etikai „tetszés”, más szóval az erkölcsösség akkor jön létre, ha akaratunk és cselekvésünk összhangban van az erkölcsi eszmékkel.

o   Öt ilyen erkölcsi eszmét, értéket különböztet meg Herbart:

1.      Ha akaratunk összhangban van erkölcsi belátásunkkal, akkor a belső szabadság eszméje valósul meg;

2.      Ha akaratunk olyan erős, hogy állandóan következetesen tudunk cselekedni, akkor a tökéletesség eszméje realizálódik;

3.      Ha mások érdekeit is figyelembe vesszük, akkor a jóakarat eszméje jön létre;

4.      Ha több, egymással összeütköző érdek, akarat között jön létre megegyezés, akkor a jog eszméje keletkezik;

5.      Ha pedig a jó, illetve rossz cselekedet megfelelő jutalmazásban, illetve elmarasztalásban részesül, akkor a méltányosság eszméje érvényesül.

o   Ennek az öt alapeszmének a megvalósulása a mikéntjével két tudomány foglalkozik.

°         A társadalom, a közösség szempontjából a politika

°         Az egyén, az individuum szempontjából pedig a pedagógia 

Asszociációs lélektan

o   Kiindulópontja az, hogy a létező világ két nagy területre osztható

1.      a „reálé”-k világa

2.      a jelenségek világa.

o   A reálé szellemi természetű, oszthatatlan változatlan lényeg, kvalitatív atom. A reálék mechanikus mozgást végeznek, harcolnak egymással, összekapcsolódnak, de lényegükben változatlanok maradnak.

o   Herbart szerint a lélek is egy reálé. A lelki élet is reálék vonzása, taszítása, harca és összekapcsolódása.

o   Tudatküszöb és tudatmező fogalmak

o   Ha egy képzet lekerül a tudatmezőről a tudatküszöb alá, felejtésről beszélünk

o   A képzetek „önfenntartási” késztetésük miatt vissza szeretnének kerülni a tudatmezőre, ha ez megtörténik, akkor következik be a reprodukció

o   Ha a törekvés akadályokkal szemben érvényesül, és a megvalósulás képzete csatlakozik hozzá, akkor beszélhetünk akaratról.

o   Figyelem akkor keletkezik, ha a régi képzetek az újak felé fordulnak, s hajlandóak befogadni azokat. A figyelem lehet önkéntelen és önkéntes (tudatos)

o   Lelki tevékenység az érdeklődés is - sokoldalú érdeklődés kialakítása

o   Az érzelmi életet és az akarat megnyilvánulásait is a képzetek mozgására vezeti vissza

o   A lelki életet a képzetek mechanikus mozgásával magyarázza

Neveléstana

o   A nevelés célja Herbart szerint az erkölcsös magatartás kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása + polgári erények

o   Minden gyermekben kialakíthatók az erkölcsi eszmék, akkor ha céltudatos és tervszerű, szervezett nevelő hatások érik.

A nevelésnek három szakaszát különíti el: a kormányzás, az oktatás, a vezetés

I. A kormányzás szakaszának legfőbb feladata az, hogy törje meg a gyermek akaratosságát. Csak a jelenre irányul. A kormányzás voltaképpen csak felkészítés a nevelésre.

II. Az oktatás már a jövőre, az erkölcsi fejlődésre irányul.

o   A gyermekek képzetállományának gyarapítása, funkcióképességének növelése ugyanis nemcsak az elsajátított ismeretek mennyiségét növeli, a tudást gazdagítja, hanem akaratát, jellemét, erkölcsiségét is fejleszti.

o   Herbart vezette be a pedagógiába a „nevelő-oktatás” fogalmát

o   Az oktatás középponti problémája a gyermek érdeklődése

o   Herbart az érdeklődés két körét különbözteti meg:

1.      A „megismerés köre”: érdeklődés az ismeretek iránt:

°         empirikus érdeklődés: konkrét tárgyakra,

°         spekulatív érdeklődés: elméleti kérdésekre,

°         esztétikai érdeklődés: esztétikai jelenségekre irányul.

2.      A”részvét köre”: érdeklődés az emberi kapcsolatok iránt:

°         szimpatikus érdeklődés egyes emberekre,

°         szociális érdeklődés: közösségi kapcsolatokra,

°         vallási érdeklődés: túlvilági kapcsolatokra irányul.

o   Tantervelméletének alapja ez a két érdeklődési kör, a tantárgyak rendszerének foglalatát ezek adják:

°         empirikus: természetrajz, földrajz, kémia, fizika,

°         spekulatív: matematika, nyelvtan, logika stb.

°         esztétikai: irodalom, művészetek stb.

°         szimpatikus: anyanyelv, idegen nyelvek stb.

°         szociális: történelem, társadalmi ismeretek stb.

°         vallási: hittan.

o   Az oktatás folyamatát Herbart a formális fokozatok elméletében fejtette ki.

Az ismereteket alkotó képzetek kialakulásának két lépcsőfoka van:

°         az „elmélyedés” és az

°         az „eszmélkedés”

°         Mindkettőnek van egy nyugvó (statikus) és egy haladó (dinamikus) szakasza.

o   A tanító végigvezeti az ismeretszerzés sajátos törvények által megszabott útján a gyereket

o   Herbart formális fokozatait, és a nekik megfelelő didaktikai lépéseket így állíthatjuk párhuzamba:

°         statikus elmélyedés világosság foka,

°         dinamikus elmélyedés asszociáció foka,

°         statikus eszmélkedés rendszer foka,

°         dinamikus eszmélkedés módszer foka.

III. Vezetés. Ez az oktatással párhuzamosan futó tevékenység, amivel a nevelés teljessé válik. Az oktatással karöltve alakítja ki a gyermekben az erkölcsi belátást, az etikai meggyőződést.

o   A fiatal most már nem a külső parancsoknak engedelmeskedik, hanem a sajátjává, benső világa részévé vált erkölcsi eszméinek, meggyőződéseinek. Ez az erkölcsi autonómia szintje.

o   Ekkor már a tapintat, a gyengédség és a jó kedély jelentik a nevelés legfőbb eszközeit

Herbart pedagógiája az emberre és a természetre vonatkozó tudásanyag egyensúlyát kívánta megteremteni.