12. A magyar nevelésügy a Habsburg abszolutizmus idején. A Ratio
Educationis, és a Ratio Educationis Publicae
Iskolaügy a
felvilágosult abszolutizmus korában
o A XVIII. század jelentős változásokat hozott a bécsi udvar
politikájában. Mária Terézia sorozatos intézkedéseket foganatosított a
Habsburg-birodalom egységének megszilárdításáért, a központosítás hatékonyságának
fokozásáért
o Ez az egységesítési törekvés a politika, a gazdaság, az
ipar, a közegészségügy és az iskolaügy területén egyaránt érvényesült
o A háborúkhoz szükséges hadiszállítások a magyar
mezőgazdaság fejlesztését indokolták, az osztrák manufaktúra ipar
fellendüléséhez pedig a szükséges nyersanyag termelését.
o Mária Terézia az
1760-as évektől kezdve már a felvilágosodás elemeit érvényesítette a központosított,
abszolutisztikus kormányzásban.
o A felvilágosult abszolutizmus az Európa peremén lévő
államok sajátos kísérlete volt arra, hogy erőiket összpontosítva korszerűsítsék
berendezkedésüket és működésüket az adott feudális rendszeren belül -
alapvetően a feudális uralkodó osztály felső rétegeinek érdekeit védte
o A felvilágosult abszolutista kormányzás módszereit Bécsben
az uralkodó közvetlen tanácsadói, az ún. osztrák kameralisták dolgozták
ki
o Egyikük Joseph von Sonnenfels volt - új államnak
közvetlen irányítása alá kell vonnia a hatékonyság érdekében + egyházi
hatáskörben lévő oktatásügy is
o Mária Terézia - és fia II. József - a felvilágosult
abszolutista kormányzati elveket érvényesítette a Habsburg-birodalom
közoktatásának irányításában is - magyar
közoktatást is igyekeztek egységes irányítás alá vonni.
o A felvilágosult abszolutizmus néhány tipikus alapelve:
1.
Az iskolai keretek
között folyó oktatás-ismeretterjesztés fontos állami érdek. A
néptömegekkel minden eszközzel - iskolával, tanítóval, tankönyvvel -
tudatosítani kell, hogy az a társadalom a legjobb, amelyben ők élnek; az a
hely számukra a legmegfelelőbb, amelyet ebben a társadalomban elfoglalnak;
mindennek megváltoztatása végzetes lenne számukra és az ország egészére
egyaránt
2.
A közvetlen
hasznosság, az utilitarizmus elvének érvényesítése. Ekkorra már
világossá vált, hogy a nemes ifjak számára előnyös latinos-jogászi ismeretek
kiegészítésre szorulnak. + gazdálkodástudomány, természetrajz, a földmérés, a korabeli művészetek
és szépirodalom, új filozófiai és természettudományos irányzatok
3.
Polgári réteg érdekei + fokozatosan megerősödött és differenciálódott a nem
nemes, világi értelmiségi réteg.
4.
A felvilágosult
abszolutista uralkodók a vallási türelem elvét kívánták érvényesíteni
5.
Az előbbiekből az
következik, hogy az iskolaügy „politikum”, azaz államhatalmi kérdés
o
Az iskolázás ettől
kezdve az uralkodó fenségjogába került, világi területre áttevődött az
iskolaállítás, fenntartás és irányítás ügye
o Az állam továbbra is igénybe kívánta venni az egyházakat az
iskoláztatásban, az oktatásban, de csakis saját központosított irányítása,
felügyelete alatt.
o Nagyszabású reform: az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend
vagyonának jelentős részéből tanulmányi alapot hozott létre az alsó, a
középfokú oktatás valamint az egyetem támogatására
o A királyi katolikus iskolák függése az államhatalomtól
ettől kezdve még nyilvánvalóbbá vált.
o Ürményi József - a
magyar iskolarendszer átfogó reformjának kidolgozása
o + Makó Pál, Tersztyánszky Dániel, Kollár
Ádám
o Az új Oktatási-Nevelési Rendszer, a Ratio
Educationis végső szövegét Mária Terézia 1777. augusztus 22-én hagyta jóvá
o Teljes címe magyarul: Magyarország és a társországok
átfogó oktatási-nevelési rendszere
o A protestánsok eleve elutasították a Ratio elveinek
átvételét
o A Ratio Educationis tehát - alkotói elképzelésével
ellentétben - csak a katolikus iskolák belső rendjére gyakorolhatott
befolyást
o
A Ratio első ízben
kísérelte meg egy olyan egységes oktatási-nevelési rendszer létrehozását, amely
az állam, illetve az államhatalmat képviselő uralkodó felügyelete alatt áll
o A felvilágosult abszolutizmus tipikus gondolata ez: az uralkodó a jól szervezett közoktatás útján gondoskodik
az állam jólétéről (a „közboldogságról”) és az alattvalók személyes
boldogulásáról
o A felvilágosodás képviselői hittek abban, hogy
közoktatással-neveléssel az egyén életkörülményei és a „nagy egész”, a
társadalom működése egyaránt jobbíthatóak
o A hazai iskolarendszer állami (felekezeten felüli) irányítására
és ellenőrzésére megteremtette a tankerületeket
°
A meglévő iskolatípusokat
megerősítette és szabály-könyvben rögzítette
°
Határozott
szervezeti kereteket és tananyagbeli
tartalmakat kaptak az egyes iskolafokok. Magasabb szintre a tanuló ettől
fogva csak az előírt feltételek teljesítése után léphetett. Kisgimnáziumba csak
a tizedik életévüket betöltött elemi osztályokat végzett, írni olvasni,
számolni tudó diákokat vettek fel.
°
A középiskolai
tananyagban - a humán ismeretanyag megmaradó túlsúlya mellett - a korábbinál
több helyet kaptak a reál-ismeretkörök (számtan, természetrajz, fizika,
földrajz). Tantárgyként írja elő a szabálykönyv a történelem, erkölcstan és az
állampolgári ismeretek tanítását.
°
A Ratio-ban kísérlet
történt a gimnáziumi tantárgyak hasznosság szerinti felosztására.
Megkülönböztet „minden tanuló számára egyformán nélkülözhetetlen”, „minden
tanuló számára egyformán hasznos” és „nem mindegyik tanuló számára, hanem csak
némelyeknek hasznos vagy szükséges” ismereteket. Így teremtődött meg a magyar
tantervek történetében a kötelező, az ajánlott és a választható
tantárgyak fogalma.
o A tanítóképzés új intézménytípusát honosították meg:
a normaiskolát. Az első normaiskolát Bécsben nyitották meg
1771-ben, ezt követte 1775-ben a pozsonyi, majd 1777-ben a budai
és a nagyváradi intézet. Egy évre rá Kassán, Pécsett, Besztercebányán
és Győrben létesítettek normaiskolát. Ezekben az intézményekben a királyi
katolikus népiskolák számára képeztek tanítókat. A protestánsok -
tanügyi autonómiájukra hivatkozva - utasították el a normaiskolákat és a
normamódszert.
o A Ratio Educationis intézkedési szabályzatában szó esik a testi
nevelés, a játék, a szellemi felfrissülés fontosságáról, hasznáról is.
o Szükség is volt a pihenés, a „rekreáció” különböző
fajtáiról szólni, hiszen a tanítás időbeosztása akkoriban más volt, mint
manapság. A tanév november elsején kezdődött, és következő év szeptember
huszadikáig tartott. Vasár- és ünnepnapokon a tanulók istentiszteleten vettek
részt, ekkor nem volt tanítás. A pihenőnap csak a csütörtök. A tanórák reggel
fél nyolctól tízig, és délután fél kettőtől négyig tartottak.
o Mindezeken túl találunk az 1777-es Ratio Educationis-ban ellentmondásos,
a korabeli állapotok konzerválására törekvő, a polgári haladást
akadályozó előírásokat is:
o A magyar nyelv nem kapott helyet a közép- és felsőfokú
oktatásban. A tanítás nyelve a latin
volt. A kisgimnáziumi osztályokban az anyanyelv csupán „segédnyelvként”
szerepelt, de csak addig, míg a tanulók latintudása lehetővé tette az egynyelvű
magyarázatot.
o Az első Ratio Educationis megtörte azt a folyamatot,
amely az 1730-as, 40-es évektől kezdve bontakozott ki Magyarországon. Az
iskolák magyar jellege attól kezdve kifejezetten erősödött: megszülettek a magyar
nyelvű tankönyvek, kísérletek történtek a magyar tannyelvű oktatásra
o Ezzel szemben a modern nyelvek közül a német nyelv
tanításának minden iskolai szinten kiemelt szerepet biztosított
o
Az első Ratio továbbra
is a nemesség érdekeit tartotta szem előtt: eszménye a hagyományos
latinos-retorikus, „barokkos” műveltség volt, közjogi-alkotmányjogi színezettel
o Végezetül: a Ratio gimnáziumi tanterve nem vette figyelembe
a 10-15 éves korú tanulók lélektani sajátosságait. Nehezen megemészthető
tananyagtömeg volt ez, tele fogalom-meghatározásokkal, felsorolásokkal.
o Az első Ratio Educationis igen fontos dokumentuma a magyar
iskolaügy történetének, de a gyakorlatra mégsem tudott igazán mélyen hatni.
Mária Terézia halála után ugyanis fia, II. József került a trónra,
aki a felvilágosult abszolutizmus szellemében egységes közoktatási rendszert
kívánt meghonosítani az egész Habsburg-birodalomban.
o
Végső célja a
birodalom teljes központosítása és Magyarország beolvasztása volt
o Így azt az elképzelést is, mely szerint a birodalmon belül a
német nyelvnek kitüntetett szerepet szánt, a magyar országgyűlés hivatalos
nyelvévé is a németet kívánta tenni az addigi latin helyett.
o A német nyelvet minden iskolatípusban és minden fokon
tanítani kellett, sőt németül kellett tanítani minden tantárgyat a
magyarországi középiskolákban.
o Már a népiskolák tankönyveit is két nyelven, németül és
magyarul kellett megjelentetni. Tandíjat vezetett be a gimnáziumokban
akadémiákon és az egyetemen
o Szigorította a helyzetet az osztályzásról hozott
rendelkezése. Ennek értelmében jobbágyszármazású tanulók csak akkor
léphettek magasabb osztályba, ha kitűnő minősítést értek el. Polgárok kitűnő
vagy I. rendűség esetén. Nemeseknél egy kikötés volt csupán, ha III.
rendűek lettek, osztályt kellett ismételniük.
o Előremutató cselekedet volt viszont az ún. „közös”
iskolák felállítása a különböző vallásfelekezetű tanulók számára
o A nemzeti ellenállás végül is meghiúsította a németesítő
törekvéseket, halálos ágyán visszavonta rendeleteit.
o 1790. II. Lipót - a magyar iskolaügy újjászervezése?
o Az 1790/91-es, valamint az 1792-es országgyűlésen a
magyar nemesség már megfogalmazhatta a sajátosan magyar jellegű nevelésre
vonatkozó követeléseit. Ezzel kapcsolatos eredmények a következők:
o A protestáns vallásszabadság és ennek kapcsán a protestáns
tanügyi autonómia törvénybe iktatása.
o Elismerte az evangélikus és református egyházak
önkormányzatát. Megadta számukra az iskolafenntartás,
további iskolaalapítás, adománygyűjtés és külföldi egyetemjárás
jogát.
o Bármennyire is haladó lépés volt ez a törvény a szabad
vallásgyakorlat terén, visszavetette azt az első Ratióval meginduló
folyamatot
o A protestánsok ezután elutasítottak minden állami
kezdeményezést, ami az iskolarendszerük fejlesztésére vonatkozott.
o Törvénybe iktatták a magyar nyelv iskolai oktatását
is azoknak, akik nem tudtak magyarul. Létrehozták a Művelődési
Bizottságot egy új tanügyi reform egy második Ratio Educationis kidolgozása
céljából - kidolgozták a „nemzeti nevelés általános elveinek rendszerét”.
o
Ezek között fontos
alapelv az, hogy az országban minden gyermeket egységes, ingyenes,
intézményes nevelésben kell részesíteni
o A vallástant külön kell tanítani az egyes felekezethez
tartozó gyermekeknek úgy, hogy közben vallási türelemre, a más vallásúak
iránti toleranciára neveljék őket
o Az oktatás nyelvévé a magyart akarták tenni
o Megjegyzések - Hajnóczy József véleménye: a „nemzeti
nevelés” terve sok értékes gondolatot tartalmaz, de ezek legtöbbje a feudális
viszonyok kötöttségei miatt nem valósíthatóak meg.
o Hét fogalmat ajánl a Művelődési Bizottság figyelmébe,
amelyek megvethetnék a szabad nemzeti és polgári nevelés alapjait: természet,
értelem, igazság, igazságosság, szabadság, biztonság, tulajdon
A II. Ratio Educationis
o
Másfél évtizeddel
azután, hogy az országgyűlés Művelődésügyi Bizottsága megkezdte munkáját, Budán
1806-ban napvilágot látott az új Nevelési-Oktatási Rendszer, a második Ratio Educationis
o
A második Ratio csak a
katolikus iskolák számára vált kötelező érvényűvé
o nemzetiségi és vallási türelem
o
Törekedni kell arra,
hangsúlyozza az új
Oktatási-Nevelési Rendszer, hogy
lehetőleg „minden nemzetiség saját anyanyelvi iskolával rendelkezzen”.
Fontos továbbá, hogy az iskolarendszer „vallásimegkülönböztetés nélkül,
egyformán szolgálja mindenkinek közös művelődését, valamint a társadalom
hasznát”.
o
Az alsó fokú oktatás ingyenességét tartja kívánatosnak. Ha a szülő saját
hibájából nem iskoláztatja gyermekét vétséget
követ el, és büntetést érdemel
o
A városi iskolát
továbbfejlesztette, megalkotva ezzel a későbbi „polgári iskola” elődjét.
Külön gondoskodott a lányok iskoláztatásáról.
o
A latin iskola alsó szintje továbbra is a grammatikai
iskola (kisgimnázium). Osztályainak számát az addigi háromról négyre emelte a rendelet
o
Ezt követték a retorikai és poétikai osztályokban + hittan, matematika,
természetrajz, földrajz, történelem
o
Fontos fejlemény, hogy
a II. Ratio kiküszöbölte a német
nyelv korábbi - II. József alatt
bevezetett - kötelező oktatását. Továbbra is tanították, de csak azoknak a
tanulóknak, akik ezt kívánták.
o
A gimnáziumi tárgyak
oktatásában a magyarázat megkönnyítésére segédnyelvként használják a tanulók anyanyelvét. A magyar azonban kiemelkedett ebből a
sorból. A latin nyelvű anyagot magyarul magyarázták a magyar tanulóknak,
nemzetiségi területen pedig anyanyelven
és magyarul is.
o a magyar nyelv nem egy a többi nyelv között, hanem kiemelt
jelentősége van
o
Részletesen előírta a líceumok és az akadémiák tananyagát is A líceum a kétesztendős filozófiai képzést nyújtó önálló
intézmény elnevezése. Az akadémiák körébe pedig a kétéves filozófiai, majd hároméves jogi tanulmányokat nyújtó főiskola tartozott.
o Általában elmondható, hogy ez a Ratio kijavította elődje hibáját
o
Behatóan foglalkozott
az egyetemmel is. Ennek
filozófiai fakultása továbbra
is megtartotta - a középkori hagyományokra visszavezethető – előkészítő szerepét. A filozófiai osztályok tananyaga
itt már természettudományos ismeretekkel
bővült. Erre épült a négyéves teológiai, hároméves
jogi és ötéves orvosi kar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése