16. Kármán Mór tevékenysége. Az iskolarendszer fejlődése a dualizmus
korában
o A
herbartiánus pedagógia legnagyobb hazai terjesztője, népszerűsítője Kármán
Mór (1843-1915)
o Pedagógiai
rendszerének alapja a herbarti pedagógiában gyökerező etikai gondolatkör,
mely szerint az emberiség feladata az erkölcsi eszmék megvalósítása,
mert annak fejlődését erkölcsi célok irányítják. Az emberiség ezen erkölcsi
fejlődésében minden nemzetnek megvan a maga helye és külön feladata, melyek
megvalósítására elsősorban a pedagógia hivatott
o A
neveléstudomány szükségessége abban rejlik, hogy az ember nem csupán
társadalmi, hanem történelmi lény is egy személyben, így nem lehet csupán a
politika feladata a nevelés módjainak megállapítása.
o A
nevelő ezen nemzeti feladatát a „műveltség” segítségével valósítja meg,
ami nem más, mint az embernek az a sajátossága
o Herbarthoz
hasonlóan a pedagógiának Kármán is két segédtudományát határozza meg, az
etikát és a pszichológiát. Az etikát tartja lényegesebbnek.
o Ezzel
a felfogásával ellentétben áll a XIX. század végén kibontakozó új
pedagógiai-pszichológiai törekvésekkel, melyek egyre nagyobb szerepet
tulajdonítanak a lelki életre alapozott pedagógiai eljárásnak
o Kármán
nagy hangsúlyt helyez a műveltség történeti elemzésére
o Az
emberi fejlődés történeti vizsgálatának középpontba állítása Kármán
munkásságának legfőbb sajátossága.
o Nemcsak
az elméleti, hanem a gyakorlati kérdéseknél is megfigyelhető törekvése a
történeti fejlődés figyelembevételére - általa kidolgozott gimnáziumi
tanterv
o Ebből
adódóan Kármán szerint is az etika segítségével történik meg a nevelési cél
kitűzése
o Mivel
az ember céljai a történelmi fejlődéssel együtt változnak, a pedagógiának az erényes
élet olyan értelmű megfogalmazása lehet csupán az alapja, amely nemcsak a
végcélt jelöli ki, hanem a hozzá vezető út egyes állomásait is.
o Kármán az emberi cselekvés négy jellemző
mozzanatát különbözteti meg oly módon, hogy mindegyikhez egy-egy erkölcsi
eszmét rendel hozzá:
°
érzékenység - tökéletesség
°
motiváció - jóság
°
elhatározás - személyiség
°
tett - szentség
o Az
eszmék kialakulásának ezen gondolatmenet szerint három fejlődési foka
van, melyek megvalósítása a pedagógia feladata:
°
hatalmasság, sokoldalúság, összhangzóság = tökéletesség
°
viszonyosság, törvényesség, jogosság = jóság
°
állhatatosság, jellemesség, egyéniség = személyiség
°
okosság, célszerűség, lelkiismeretesség = szentség
o Ennek
alapján építhető fel a neveléstudomány rendszere: gimnasztika, hodegetika,
vagy vezetés tana, taktika, didaktika.
o A
történeti fejlődést Kármán az erkölcsi fejlődés fokozataiként értelmezi
o A
„népélet történelmi alakulása” három szakaszra osztható:
1. a
törzsi vagy atyafisági kor,
2. rendi
kor,
3. nemzeti
kor.
o E
korszakok tovább oszthatók az előkészület és a teljes kifejlés fokára, így
összesen hat kultúrtörténeti fok különíthető el egymástól.
Ez
a felosztás jól érvényesül az általa kidolgozott a gimnáziumi tantervi
anyagában is:
1. Honfoglalás
(Attila, Árpád)
2. Az
ország berendezése (Szt. István, Szt. Gellért, Szt. László)
3. Megpróbáltatása
az idegen erő által (tatárjárás)
4. A
magyar lovagkor (Anjouk)
5. A
nagy nemzeti küzdelmek (Hunyadi, Rákóczi)
6. A
nemzeti állam kialakulása (Széchenyi, Kossuth, Deák)
o A
nevelésnek Kármán is három alapvető területét különíti el, ezek a testi,
erkölcsi és értelmi nevelés.
o A
testi nevelés két fő feladata: a test ápolása + a test gyakorlása
o Az
egyén erkölcsisége a társas együttélés során bontakozik ki à
erkölcsi nevelés fontossága (a növendék egyéni életét alá kell rendelnie
a közös nemzeti élet céljainak)
o Ehhez
egyrészt olyan módon kell kialakítani a gyermek környezetét, úgy kell
irányítani életét, hogy elérjék azt a kívánatos eggyé olvadást, ami az
erkölcsiség alapja. Másrészt a növendék akaratára gyakorolt hatással meg kell
erősíteni az olyan befolyások ellen, melyek útját állják a tudatos
kötelességteljesítésnek. E kettős célnak megfelelően az erkölcsi nevelés fő feladatai: a vezetés és a fegyelmezés.
o A
legszélesebben értelmezett nevelési terület az értelmi nevelés (oktatás)
o
A művelődés, nem más, mint az emberiség,
a nemzet, az egyes társadalmi rétegek fáradozása az értelmi javak előteremtése
érdekében. Ennek eredménye a műveltség.
o
Ezzel függ össze az oktatás legfőbb feladata,
hogy a növendék lelkét kiművelje, azaz műveltté tegye.
o
Ezzel összefüggésben határozható meg a műveltség
tartalma (általános és szakműveltség)
o
A művelődés folyamatának vizsgálata során
alakíthatók ki a tantárgyak megalapozására szolgáló műveltségi körök,
melyek a középiskolai esetében három „érdekkörbe” oszthatók:
1. Nyelvi és irodalmi tanulmányok,
melyek feladata, hogy a növendék elmerüljön „a gondolat és érzület világába,
melyben őseinek eszmei hagyományait tiszteli”.
2. Műszaki és természeti tanulmányok,
melyek által a növendék „ismerje meg a javak bőségét, melyet számára
felhalmozott a múlt”, melyek segítségével a jövőben is munkálkodhat.
3. Történeti és erkölcsi tanulmányok,
melyek segítségével felfogja a nemzeti közösséghez való kapcsolatát és
társadalmi hivatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése