15. Eötvös József és az első népoktatás törvényünk
Népoktatás
o
A falusi kisiskolák
életében továbbra is jelentős szerepet játszottak az egyházak
o Az évszázadok alatt kialakult szervezeti kereteket a két
Ratio megerősítette, s a XIX. század elején gazdasági-társadalmi okok
még nem tették szükségessé ezek megváltoztatását
o Mind a katolikus, mind pedig a protestáns egyházak
törekedtek arra, hogy minden faluban - a templom mellett - iskola is legyen.
o Kettős cél érdekében
működtették ezeket a falusi kisiskolákat. Egyrészt a vallás elemeit
és az alapvető erkölcsi ismereteket oktatták itt, másrészt pedig
a falusi papság utánpótlásáról gondoskodtak így.
o A tanító gyakran kántori teendőket is ellátott, sőt jegyzőséget
is vállalt.
o A feudalizmus gazdasági rendjében nem volt társadalmi érdek
az, hogy a jobbágy írni-olvasni-számolni tudjon, s hogy más tárgyakra oktassák.
Egyéni érdeke sem követelte meg ezt: előnye nem származott belőle, munkáját e
nélkül is el tudta végezni.
o A feudális gazdálkodás szerkezete sem tette lehetővé a
tömeges oktatást: a jobbágy terhei ugyanis egész életére szóltak, és
egész családjára kiterjedtek. A gyerekek közül kevesen járhattak iskolába,
csak azok, akinek segítségét otthon nélkülözni tudták.
o A század elejétől kezdve azonban fokozatosan megerősödött
egy olyan jobb módú, földtulajdonnal rendelkező jobbágyréteg, amely egyre
jobban bekapcsolódott az árutermelésbe és kereskedelmi forgalomba. Ők éltek a Ratio nyújtotta lehetőségekkel: iskoláztatták
gyermekeiket. A mezőgazdasági árutermelésbe ugyanis az elemi ismeretekkel
már rendelkező parasztok eredményesebben tudtak bekapcsolódni.
o A századfordulón már minden jelentősebb városunkban
működött latin iskola
o A második Ratio Educationis önálló, befejezett
iskolatípussá fejlesztette a városi elemi iskolát. Latint csak a
gimnáziumba készülő gyerekeknek kellett tanítani, a tovább nem tanulók számára új
osztályt szerveztek, latin nélkül
o Felerősítette ezt a folyamatot a Helytartótanács 1845-ben
kiadott rendelete, melynek címe: „Magyarország elemi tanodáinak szabályai”.
Ez a szabályzat két tagozatra bontotta az elemi iskolát.
°
Az alsó elemi
két évfolyamának tananyaga mindenki számára azonos volt. A képzés anyanyelven
folyt, a nemzetiségek lakta területeken a magyart is tanították.
°
A felső elemi iskola háromosztályos volt. Latint csak a gimnáziumba
készülőknek tanítottak, a harmadik osztályban. A negyedik évfolyamot két év
alatt végezhették el azok, akik nem tanultak tovább
o Így ez a szabályzat létrehozott egy valóban polgári
igényeknek megfelelő iskolatípust.
o További érdeme, hogy 6-12 éves korig minden gyermek
számára kötelezővé tette az alsó elemi két osztályának elvégzését. Ennek
elmulasztása esetén a szülők pénzbüntetését helyezte kilátásba.
o
Tanítónak és
segédtanítónak csak azt nevezhették ki, aki elvégezte a tanítóképzőt
o 1848. március - gyökeres polgári átalakulás + megindította
egy új magyar közoktatási rendszer kiépítését is
o Az 1848. évi XI. törvény elrendelte, hogy „minden bevett
vallásfelekezet egyházi és iskolai szüksége közálladalmi költségek által
fedeztessék”, tehát közadóból - megszűnt hazánkban az
iskolafenntartás évszázados múltra visszatekintő feudális módja
o Az iskolaügyet teljesen el akarták választani az egyháztól
o Vezetőjük Tavasi Lajos volt - első „közös és
egyetemes tanítói tanácskozmány”
o Ezek szerint az
állam joga és kötelessége az iskolaállítás, az iskolák anyagi
fenntartása, a tananyag és a tanításra vonatkozó követelmények átfogó előírása.
De a „tanszabadság” értelmében nem szól bele, hogy ki hogyan, milyen
szellemben oktat, ezt a helyi tantestületek bírálják el.
o
Csak egy
iskolarendszert tartott elfogadhatónak: az államit
o Ugyanakkor a község lakosságára kívánta bízni a döntést,
hogy iskolájába milyen világnézetű tanítót hív, hogy felekezeti jellegű
legyen-e - az egyébként állami fenntartású - iskola, vagy sem.
o A törvényjavaslat nem az alsó fokú oktatás részletes
szabályozása, hanem keret: a népoktatásügy alapvető elveinek foglalata.
o Első paragrafusában Eötvös úgy fogalmazta meg az elemi
oktatás célját, hogy segítségével „a gyerekek a tudomány első elemeibe
avattassanak”.
o A törvényjavaslat
szövege leszögezi, hogy az állam feladata kettős:
1.
Gondoskodnia kell
arról, hogy minden helységben legyenek népiskolák,
2.
másrészt azt is
ellenőriznie kell, hogy minden iskolaköteles gyermek igénybe veszi-e az
alapműveltség megszerzésének a lehetőségét.
o A
tankötelezettség fiúknál hattól tizenkét éves korig, leányoknál hattól
tízéves korig tart.
o Az állami elemi
iskolákban a tanítás ingyenes.
o Az oktatás
nyelve: a község lakossága többségének anyanyelve. Nemzetiségek lakta
vidéken a magyar nyelvet is tanítani kell.
o Az iskolában
olyan tantárgyakat kell tanítani, „amelyek a polgári élet minden viszonyaiban
szükségesek.
o A vallástan
nem iskolai tantárgy. Ugyanakkor a
törvénytervezet meghagyta az iskolák felekezeti jellegét abban az esetben,
ha egy helységben egyazon felekezetből legalább ötven iskolaköteles gyermek él.
o A magyar nyelv
egyrészt minden elemi iskolában rendes tantárgy, másrészt az oktatás nyelve mindenütt a magyar. Akik ezt nem értik,
azoknak anyanyelven kell magyarázni a tananyagot.
o Az állam csak
közös iskolákat tart fenn minden felekezeti jelleg kizárásával. Ugyanakkor a felekezetek - saját költségükön - létesíthetnek iskolákat.
Azok a lakosok, akiknek gyermekei ezeket veszik igénybe, nem mentesülnek az
állami iskolaadó alól.
o Az országgyűlés felsőháza 1848. augusztus 12-én tárgyalta a
törvényjavaslatot. Úgy határozott, hogy részletes megvitatása nem időszerű:
békésebb időkre kell halasztani.
o A népoktatási törvénytervezet mellett Eötvös József
másik fontos alkotása a pesti egyetem szervezetét újjáalakító
alapdokumentum: „A magyar egyetem alapszabályai”.
o Eszerint a bölcsészeti kar két szakra osztandó, az egyik a filozófiai,
történeti és nyelvi tanulmányokat foglalja magába, a másik pedig a matematikai
és természettudományi stúdiumokat.
o A szabályzat a középiskolai tanárképzés
megszervezéséről is intézkedik. Eötvös a bölcsészkar mindkét tagozata
mellett egy-egy tanárképző intézetet kívánt létesíteni.
o Neveléstudományi és oktatás-módszertani képzés és
tanítási-nevelési gyakorlat is szerepelt a tervek között.
o Eötvös tervei egy időre nem realizálódhattak, de
második minisztersége ideje alatt lehetősége nyílt arra, hogy elképzelései
jelentős részét megvalósíthassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése