20. A két világháború közötti
kultúrpolitika és iskolaügy
o
1920. június 4-én
tették közzé a trianoni békediktátumot - az elcsatolt területeken maradt a
népiskolák kétharmada, a középiskolák mintegy fele
o Az 1920-as évek elején a fokozatos konszolidációt nagymértékben
elősegítette, hogy a hazai kultúrpolitika és a közoktatásügy irányítása gróf
Klebelsberg Kunó kezébe került - a kultúrát tartotta a fejlődés elsődleges
mozgatórugójának
o
Magyar közoktatás
történetének egyik legnagyobb szabású reformja, amely ezekben az években már
halaszthatatlanná vált
o
A dualizmus korában
számos új iskolatípus
o
Egységes rendszerbe
kellett szervezni
o
Mindegyik
iskolatípusban szükségessé vált a tananyag tartalmának korszerűsítése
o
Elvi alapja a
kultúrnacionalizmus elmélete volt
o
Ebben a helyzetben a
felemelkedés felé egyetlen út vezet: egy újszerű nemzeti érzés kibontakoztatása
az emberekben, melynek alapja az a felismerés, hogy a magyarság nem rendelkezik
számottevő nyersanyagkészlettel, gazdasági erőforrásokkal, de hatalmas kulturális
értékek birtokában van.
o
Az ország
felemelkedésének fontos tényezője tehát a kultúra minél szélesebb rétegekre
való kiterjesztése.
o
Az 1920-as évek
kulturális reformsorozata, a klebelsbergi „konzervatív modernizáció” nem hozta
meg a várt sikereket.
o
1931-ben Klebelsberg
Kunót Hóman Bálint váltotta fel a miniszteri székben - Az iskolai nevelésben az
egységes nemzeti szellem megvalósítását tartotta a legfontosabbnak
Népiskolák
o
Klebelsberg
kultúrpolitikai elképzelései között fontos helyet foglalt el a magyar nép
műveltségi színvonalának emelése. Ezt a célt népiskolák tömeges felállításával
és a szervezett népművelés kiépítésével kívánta megvalósítani. Kezdeményezésére
1925-ben nagyszabású népiskolai program indult.
o
1925-től adták ki az
új tantervhez az Egységes Népiskolai Vezérkönyvek sorozatát, a
népiskolai tantárgyak oktatásához a tanítási kézikönyveket.
o
Törvény: létrejöjjenek
az addig csak papíron meglévő 6–12 éves korig terjedő tankötelezettség tárgyi
feltételei. Az országot 5 km sugarú körökre osztották, és kötelezték a
hatóságokat vagy a földbirtokosokat a népiskolák felállítására
o
Létrehozta az országos
Népiskolai Építési Alapot, amelyből három év alatt ötezer falusi, tanyai
tanterem épült Magyarországon egységes, korszerű típustervek szerint. A
népiskolai építési akció megvalósítására 1932-ig az ország egyévi állami költségvetésének
mintegy a felét fordították.
o
A nyolcosztályos
népiskola bevezetése hosszú folyamat eredménye volt; tízesztendős programját
Klebelsberg 1928-ban készítette el, de a gazdasági válság miatt törvényi
szabályozására csak 1940-ben került sor.
o
A népiskolák
műveltségi anyaga igen szegényes volt. Alsó négy osztálya mindenki számára
megadta a szükséges alapismereteket, a felső osztályok ezt minimális irodalmi,
történelmi, földrajzi és természeti ismeretekkel egészítették ki. A felső négy
osztályban a szorgalmi idő október közepétől április közepéig tartott. A
törvényben előírtak gyakorlati megvalósítására a háború miatt csak részlegesen
került sor.
Polgári iskolák
o
Cél: „a tanulót
vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben gyakorlati irányú általános
műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre vagy pedig a
középfokú szakiskolákra előkészítse”
o
Mind a fiú mind a
leány polgári iskolákat négyosztályossá tették és középfokú iskolává
minősítették.
o
A népiskola négy
osztályának elvégzése után a tanulók 14–16%-a iratkozott be a polgári
iskolákba.
o
A négyéves képzés itt
gyakorlati jellegű volt, nem tekintették az iskola feladatának a tudományok
rendszerébe és az elméleti gondolkodásba való bevezetést.
o
A polgári iskolákból
csak tanító- és óvónőképzőkbe, valamint kereskedelmi és más jellegű szakiskolákba
lehetett továbblépni.
o
Gimnáziumba alig
kerülhetett be polgári iskolát végzett tanuló, hiszen a különbözeti vizsga
követelményeinek nehéz volt eleget tenni.
Középiskolák
o Az 1883-tól működő gimnázium és a nyolcosztályos reáliskola
mellett Klebelsberg minisztersége alatt, 1924-ben új középiskola-típus, a
reálgimnázium jött létre
o
Mindhárom a népiskola
négy osztályára épülő nyolcosztályos középszintű iskola volt, ahol a tanulmányok
érettségi vizsgával zárultak.
o
Az itt végzett tanulók
bármelyik egyetemen vagy főiskolán folytathatták tanulmányaikat.
o
Gimnáziumokban:
klasszikus nyelvek (latin és görög)
o
Reáliskolák:
matematika és a természettudományok
o A reálgimnázium új igényeket elégített ki. Itt modern
nyelveket: angolt, franciát vagy olaszt tanítottak a latin és a német mellett.
o
Leánygimnázium (8), leánylíceum
(25 működött)
o
Leánykollégium à ez az iskolatípus nem
honosodott meg, hiszen 1927-ben csupán két leánykollégium működött
Magyarországon
o 1934-ben új középiskolai törvény született, amely egységes
középiskolát teremtett Megszűnt a korábbi háromféle fiú- és háromféle
leány-középiskola, az új egységes magyar középiskola a gimnázium lett.
o
Az 1938-ban megjelent
gimnáziumi tanterv az eddigieknél nagyobb teret szentelt az ún. nemzeti
tárgyaknak (magyar nyelv és irodalom, művészet, magyar történelem) +
csökkentette a görög és latin nyelv és a természettudományi tárgyak óraszámát.
o Középfokú szakoktatás 1938., amely a felső kereskedelmi,
felső mezőgazdasági és felső ipari szakiskolákat „gyakorlati irányú
középiskola” egységes elnevezéssel középiskolává minősítette. A II. világháború
miatt ezek a szakiskolák nem tudtak kellőképpen kifejlődni.
o Hóman Bálint nevéhez fűződik a tanügyigazgatás
központosítását célzó 1935. évi törvény: királyi főigazgató irányítása alá
vonta az összes középszintű iskolát.
o
A törvény szerint az
állam felügyeleti joga az egyházi iskolákra is kiterjedt. Az iskolák feletti
központi ellenőrzés a nemzetnevelés eszméjének az iskolai gyakorlatba való
átültetését segítette elő
Tanoncképzés
o Az 1884-ben kiadott ipartörvénynek a tanoncok oktatására
vonatkozó részét 1922-ben módosították Ennek alapján jelent meg 1924-ben az új
tanonciskolai szervezeti szabályzat és tanterv.
o
A törvény kimondta,
hogy minden község, amelyben az iparos- és kereskedőtanoncok száma eléri a
negyvenet, köteles tanonciskolát állítani. Az iparostanonc-iskolák három
évfolyamból álltak. A tanulók nem fizettek tandíjat. A tanév tíz hónapig
tartott, a tanítás ideje heti kilenc óra volt. Az iskolalátogatásra fordított
időt a tanoncok munkaidejébe be kellett számítani. A gyakorlati képzést a
tanoncok a kisiparosok műhelyeiben vagy a vállalati tanműhelyekben kapták, de
abba az iskolának beleszólása nem volt. A gyakorlati képzés feletti
felügyeletet az Ipartestület gyakorolta.
o Cél „a hazai ipar és technikai munkák számára oly
gyakorlati szakemberek képzése,
akik kellő gyakorlat után iparukat önállóan folytatni és szakmába vágó
technikai munkák kivitelét szakszerűen ellátni és vezetni tudják”.
Óvónő- és tanítóképzés
o Az óvónőképző az 1891. évi törvény szerint kétosztályos
iskola volt, amelybe a középiskola négy osztályának elvégzése után lehetett
beiratkozni. 1926-ban az óvónőképzőkben a képzési időt három évre emelték fel.
o
Mivel az óvónők még
így is nagyon fiatalon, 17 évesen fejezték be tanulmányaikat, a rendelet módot
adott arra, hogy az óvónőjelöltek még egy kiegészítő évet tölthessenek a
képzőkben a megfelelő gyakorlat megszerzése céljából.
o
A tanítóképzés új
rendjét az 1938. évi törvény szabályozta. A törvény szerint öt évfolyamos
líceumra és a ráépülő tanítóképző akadémiává kell átszervezni à 1940-ben megakadt,
akadémia végül nem létesült.
Felsőoktatás
o 1920. hírhedt „numerus clausus” az egyetemekre és
főiskolákra való beiratkozást szabályozta. Kimondta: a nemzethűség és az
erkölcsi megbízhatóság mellett az egyetemre jelentkezőknél arra is figyelemmel
kell lenni, „hogy az ország területén létező egyes népfajokhoz és
nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az
illető népfaj vagy nemzetiség arányszámát”
o
A numerus clausus
hatására radikálisan csökkent a nemzetiségek körébe sorolt zsidó hallgatók
száma az egyetemeken
o
A korlátozást, a
hallgatók „nemzetiségi és faji” alapon történő megkülönböztetését az 1928. évi törvény
megszüntette.
o
A két világháború
között 4 tudományegyetem mellett további 12 egyetem és egyetemi jellegű főiskola
működött hazánkban.
o
A budapesti és a
szegedi egyetemen gyógyszerészeti tanfolyam is volt. Szegeden nem folyt
hittudományi képzés, de volt matematikai és természettudományi kar.
o
A felsőoktatás az
1930–1940-es években csak egy vékony réteg számára volt elérhető. Az 1937/38-as
tanévben kb. 12 000 hallgató tanult felsőoktatási intézményeinkben
o
Működtek hittudományi
főiskolák, jogakadémiák, gazdasági akadémiák, kereskedelmi, művészeti és
katonai főiskolák. 1925-ben nyílt meg Budapesten a Magyar Testnevelési
Főiskola.
o
A középiskolai tanárok
képzésének kérdéseit 1924-ben szabályozták.
o
A tudományegyetemek
mellett tanárképző intézeteket hoztak létre, amelyek élén az elnök és az
igazgatótanács állt. Az intézet tantestülete nyilvános rendes és rendkívüli
egyetemi tanárokból, meghívott egyetemi magántanárokból, fő- és középiskolai
tanárokból állt. A négyéves képzés célja az volt, hogy a hallgatók az előadások
és gyakorlatok során elsajátítsák a szaktárgyaik tanításához szükséges
pedagógiai, pszichológiai és szakmódszertani ismereteket és készségeket. Ezen
kívül a törvény egyéves tanítási gyakorlatot is előírt a tanárjelöltek számára.
o
A tanárjelölteknek a
negyedik félév lezárása előtt alapvizsgát, a nyolcadik félév előtt szakvizsgát,
az egy tanéven át tartó gyakorlóév után pedig pedagógiai szakvizsgát kell
tenniük.
o 1939-ben Györffy István etnográfus, egyetemi tanár
kezdeményezésére és támogatásával megalakult a Bolyai Kollégium, amely
szegényparaszti származású főiskolai-egyetemi hallgatók demokratikus szellemű,
bentlakásos intézménye volt.
o
1944-ben a kollégiumot
az állami szervek feloszlatták. Egyes kollégisták kapcsolatba kerültek a
munkásmozgalommal. Az intézmény 1945 januárjától 1948 őszéig újra legálisan, a
Nemzeti Parasztpárt támogatásával működött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése